Azonos hardver

A HTC Titan és a Sensation XL burkolata különböző, a Windows Phone-t futtató készülék fekete, egy darabból mart alumínium házat kapott, míg androidos társának csak hátlapja készült fémből. Az anyagminőség mindkét esetben nagyon jó, a telefonok nem nyekeregnek, az illesztések pontosak. A különböző külső közel azonos belsőt takar. Mindkét telefon lelkét 1,5 GHz-en ketyegő Qualcomm MSM8255T processzor adja, amely egymagos kivitelű, az integrált grafikus feldolgozóegység pedig az Adreno 205. A processzor mellett eltérő mennyiségű memória található, a Sensation XL 768 megabájttal gazdálkodhat, a Titan azonban csak fél gigabájtot kapott.

^{Bal oldalon a Titan, jobb oldalon a Sensation XL}

A kijelző is megegyezik, a 800x480 pixel felbontású, 4,7 hüvelykes panel S-LCD rendszerű. A nagy méret ellenére a relatív kis felbontás nem zavaró, a képek illetve betűk láthatóan, de nem zavaróan pixelesek. A kijelző fényereje és kontrasztja kitűnő, mindig, minden körülmények között jól látható maradt, a színek pedig meggyőzőek. A frissítési sebességgel is elégedettek voltunk, erre az értékre különösen a Windows Phone érzékeny, a sok helyen fekete-fehér elemekkel operáló felület sok függőleges és vízszintes mozgással operál, ami igényli a gyors panelt.

^{A Sensation XL képei (alapértelmezett 16:9 képarány)}

^{Titan képei (alapértelmezett képarány 4:3)}

Jó hír, hogy a beépített, 8 megapixeles hátsó kamera is azonos. A telefonokkal készült fényképek kifejezetten jónak számítanak, különösen gyenge fényviszonyok között teljesítettek jól az érzékelők, a képek jobbára mentesek a kromatikus zajtól, csak a jóval kevésbé zavaró fényességbeli aberráció tapasztalható. A zajtalanságnak ára van, az erős szűrő elmossa a finomabb részleteket, webes felbontásokban azonban kifejezetten jó képeket ad mindkét mobil. Mindenképpen fel kell rónunk azonban a gyenge dinamikatartományt, az árnyékban fotózva még a felhős ég is kiégett. Érdemes megjegyezni, hogy a Sensation XL nem kapott dedikált kameragombot, exponálni csak a képernyő megérintésével lehet - ez mindenképp visszalépés a Titan dedikált, két nyomáspontú gombjához képest, amelyet egyébként a Microsoft kötelezően előír minden Windows Phone-t futtató készülék számára.

Az azonosság a telefonok akkujára is kiterjed, mindkét készülék ugyanazt az 1600 mAh-s egységet kapta. A második generációs egymagos Snapdragon és a nagy kapacitású akku együttes hatása, hogy a telefonok meglepően sokáig, mintegy másfél-két napon keresztül húzták töltés nélkül. Bár részletesebb objektív mérést nem végeztünk, a két rendszer energiagazdálkodásában érdemi különbség nem volt, az esti töltést a készülékek 50 százalék körüli töltöttségnél fogadták.

Android versus Windows Phone

A két telefon csatája ennek megfelelően elsősorban a két operációs rendszer között dől el, miután a gyártó eszközök hiányában érdemben közelíteni nem tudta őket. Az operációs rendszerek értelmét pedig az őket körülvevő ökoszisztémák adják. A rendszer használat közben nyújtott sebességére nagy hatással van a megfelelő optimalizálás. Jellemző példa, hogy a Windows Phone böngészője a sebességtesztekben látványosan alulmaradt az Androidéval szemben, a Sunspider 0.9.1 teszttel a robotos rendszer 3076 ezredmásodperc alatt végzett, ez az Internet Explorernek 6363 ms-be telt. Browsermark alatt hasonló eredményt kaptunk, az Android böngészője 80361 pontot ért el, szemben az Explorer 34853 pontjával szemben.

A több mint kétszeres teljesítménykülönbség nem csak a tesztekből tűnik ki, mindennapi használatban az Android lényegesen gyorsabban rendereli le az oldalakat, mint az Internet Explorer. A Microsoftnak mégis jár valamilyen dicséret, a Mangóval szállított IE9 a relatív lassúságtól eltekintve kiválóan használható, a renderelés befejeztével a görgetés gyors és folytonos, a megjelenítésben pedig nem tapasztaltunk hibákat, szemben az eredeti Windows Phone böngészőjével.

A Windows Phone őszi, Mango kódnevű frissítése óta az operációs rendszer gyakorlatilag hozza az Android Gingerbread minden funkcióját, a redmondiak rendszerét használva semmilyen fájó hiányosságot nem tapasztaltunk. A felület intuitív, kényelmes, jól átgondolt és kifejezetten tetszetős. Sajnos a rendszer nem tudja érdemben kihasználni a gyorsabb processzor adta előnyöket, az átvezető animációk miatt minden funkció elérése több másodperces késedelmet szenved. Az animációk vitathatatlan előnye, hogy a felhasználói interakcióra azonnal érkezik vizuális válasz, nincs fél-egy másodperces szünet, amelyben azon töprengünk, hogy megismételjük-e az interakciót.

A HTC Titanhez hasonló, élvonalba tartozó telefonok esetén azonban az animációk erősen visszafogják a menüben és alkalmazásokban való navigáció sebességét, egy adott funkció eléréséhez ugyanis rengeteg pár tizedmásodperces effektust kell végignézni. Ez egyúttal a Windows 8 számára is intő jel lesz: amennyiben a kezelőfelület animációit a belépő szintű ARM-processzorokra optimalizálják, akkor a gyorsabb hardveren ez jelentősen visszafogja majd a használat sebességét. A megoldást az jelentené, ha az átvezetések kikapcsolhatóak lennének, esetleg több fokozatban lehetne állítani azok időtartamát, sebességét. Érdemes megjegyezni, hogy az Android lehetővé teszi az animációk mennyiségének állítását, semmi-némi-összes fokozatokban.

Ökoszisztéma-csata

A szó szoros értelmében vett operációs rendszerek ma már nem sokat jelentenek, megfelelő online szolgáltatok nélkül az okostelefon elveszti létezésének értelmét - és erre semmi nem emlékeztet fájóbban, mint a Windows Phone. A Microsoft hatalmas lendülettel fejleszti az operációs rendszert, a mögöttes szolgáltatások azonban mára igencsak lemaradtak a konkurensek mögött, legalábbis itt Magyarországon. Ennek leglátványosabb példája a telefonokon található gyári térképes alkalmazás: míg a Google Maps ma már a kereséstől a forgalomfigyelésig és beszélő navigációig mindenre képes, a Bing Maps ennek csupán töredékét hozza és néha azt is rosszul. A Microsoft szolgáltatása legtöbbször a magyar utcanevekkel sem képes megbirkózni - a tökéletesen helyesen, ékezetekkel beírt utcákat sem találja mindig. Bizony a Bing használata látványosan rádöbbenti a felhasználót, hogy amit a Google Maps esetében természetesnek és alapvetőnek veszünk, az a versenytársak esetében korántsem működik olyan zökkenőmentesen.

Hasonló élmények tucatjával érik a Windows Phone-felhasználót. Az alkalmazásboltban a divatos okostelefonos appoknak csupán részhalmaza található meg - Dropbox, Skype például ma sincs, ahogy a "hivatalos" csevegőkliensek is hiányoznak, de a lista hosszan sorolható. Van persze rendkívül hasznos Office-csomag és teljes SkyDrive-integráció, de ha már valamilyen online szolgáltatásoknak aktív felhasználói vagyunk, új telefonunktól is elvárnánk, hogy azt támogassa - ez pedig számtalan haladó felhasználót vissza fog tántorítani a Windows Phone használatától és feltehetően attól is, hogy a rendszert laikus ismerőseinek ajánlja.

Pedig kezdő, az online szolgáltatások terén még "szűz", el nem kötelezett felhasználók számára jó választás lehet a Microsoft rendszere, amennyiben a fontosabb online szolgáltatásokban hajlandó a Windows Phone-os elérhetőségnek megfelelően választani. A Gmail vagy a Google Calendar a redmondi operációs rendszeren is jól használható, az emaileket beszélgetésekbe rendezi a kliens, a naptárbejegyzéseket pedig jól szinkronizálja (azonban csak egyetlen naptárat ismer).

Látni kell természetesen azt is, hogy a Microsoft feleszmélt, és elkezdte gyorsabb ütemben fejleszteni online szolgáltatásait - amelyek kliensalkalmazásai adják majd a Windows Phone sikerét. Az Egyesült Államokban a Bing Maps feltehetően sokkal jobban muzsikál mint nálunk és a Mangóban debütált új lokációs szolgáltatások is elérhetőek - logikus módon ezek a változások idővel nálunk is elérhetőek lesznek majd. A helyzet dinamikusan változik, így jósolni nem is érdemes, egyelőre azonban a Google-Android tandem szolgáltatáskínálata és ökoszisztémája veri a Microsoftét.

Mennyi HTC?

A kérdés ezek után adja magát: mennyit képes a gyártó hozzátenni ezek után a felhasználói élményhez? A válasz tovább tolja a mérleg nyelvét az Android irányába. Míg a Windows Phone-on csupán néhány alkalmazást tud a gyártó előre telepíteni a telefonra, az Android szinte szabad kezet ad a gyártónak a felhasználói élmény testreszabására. A spekulációk szerint ez a jövőben változhat, ahogy a Google egyre szigorúbb feltételekhez kötheti a Markethez való hozzáférést, jelenleg azonban a HTC Sense a rendszer legmélyét is eléri.

A Sensation XL a Sense 3.5-ös verziójával érkezik, amely az Android 2.3.5 tetején ül. A felülettel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, van, akinek jobban tetszik, mint a "gyári", a tesztelő szerint azonban a Sense mára vizuálisan túlbonyolítottá vált és az Android 4.0-hoz képest (de az eredeti Gingerbreadhez képest is) visszalépés. Ez csupán a felület vizuális elemeire vonatkozik, a HTC által integrált szolgáltatáskínálat hozzáadott értéke vitathatatlan.

A Titan a szokásos HTC-s alkalmazáskínálattal érkezik, ugyanazok az előtelepített eszközök találhatóak meg rajta, mint a korábban általunk tesztelt Radaron. A kínálat elemei bármikor eltávolíthatóak a telefonról, a nem telepítettek pedig a Piactér HTC Apps névre keresztelt exkluzív szegmenséből bármikor letölthetőek. A leghasznosabbnak a HTC Hub-ot ítéltük, amely egyben időjárás-előrejelző, tőzsdei árfolyamfigyelő és hírközpont. A legjobb, hogy az érdekes elemek közvetlenül a kezdőképernyőre tűzhetőek aktív csempe formájában, így nem kell a Hubot megnyitni az információ eléréséhez - pontosan erre tervezte a Microsoft a nyitóképernyőt.

A két operációs rendszer között némi átjárás azért megtalálható, a tőzsdei és valutapiaci változásokat figyelő, vagy az időjárásjelző alkalmazás vizuális elemei nagyon hasonlítanak, a LED-es vakuból "elemlámpát" varázsoló alkalmazás pedig meg is egyezik. Szintén mindkét telefonon megtalálható a DLNA-alkalmazás, ennek felületét azonban az operációs rendszerhez igazította a HTC. Az alkalmazás roppant hasznos, két irányba is működik, így küldhetünk a telefonról tévére vagy média-PC-re zenét, filmet, képet, illetve játszhatunk le hálózati tárolóról médiát.

Konklúzió

A TIitan és a Sensation XL nem is lehetne különbözőbb, annak ellenére, hogy azonos hardverplatformot használnak és azonos gyártótól érkeznek. Ugyan funkcionalitás tekintetében van némi átjárás a két telefon között, az operációs rendszer illetve az általa támogatott szolgáltatások alapjaiban meghatározzák a telefon használati értékét és a felhasználói élményt.

Tapasztalataink szerint pusztán az operációs rendszert tekintve a Titan (és a Windows Phone) egyszerűbben használható és kényelmesebb - összességében jobb. Az Android és a hozzá kapcsolódó Google és HTC szolgáltatások azonban teljesen a Sensation XL felé döntik a mérleg nyelvét, a Microsoft egyelőre nem érte el a körítés tekintetében a funkcióparitást.

----------------------------------------------------------------------------------------------

iOS, Windows Phone vagy Android?

•  
•  

Nokia, Samsung, Apple – ez a három cég uralja az évente másfél milliárd telefont előállító mobilipar felét, és a pozíciójukban nem várható nagy változás. Megnéztük az általuk kedvelt operációs rendszereket, az Androidot, az iOS-t és a Windows Phone-t, és kiválasztottuk közülük a legjobbat.

Túl sok mindent kell tudnia egy okostelefonnak, és a gyártók képtelenek minden apró részletre odafigyelni – ez derült ki tesztünkből, amelyben azt mutatjuk be, hogy milyen szolgáltatásokat és felhasználói élményt nyújt a világ három vezető mobilcége az általa választott szoftveres platformmal. Ez az iOS5, a Windows Phone 7.5 és az Android mérkőzése, amiket az iPhone 4-en, a Nokia Lumia 800-on és a Samsung Galaxy SII-n próbáltunk ki. A ringbe bedobtunk még egy kihívót az élmezőnytől leszakadók közül is, egy szintén androidos HTC Sensation XL-t, hogy lássuk, mivel próbál más gyártó feltűnést kelteni, és milyen változatosságot kínál az Android. A tesztben nem a készülékek hardverét vizsgáljuk, hanem kimondottan a gyári szoftver szolgáltatásait.

Telefon, névjegyek, közösségi kapcsolatok

Az okostelefonról szóló cikkek örökös hozzászólása: azért telefonálni is lehet még vele? Jogos felvetés, mert ezt hajlamosak elhanyagolni a gyártók. Az iPhone sem a kapcsolatok kezelésében erős. A Gmailből például hiába jönnek le az emailek és a naptárbejegyzések, a névjegyeket külön beállítással kell lehúzni a szerverekről. A névjegyalbum nincs túlbonyolítva: vannak a kedvencek, és vannak a többiek. A közösségi hálózatok kezelése sem kifinomult, minden külön alkalmazásban fut. A Facebookot, a Linkedint és a Twittert egyesével kell elindítanunk, hogy megnézzük a friss pletykákat.

Ennek pont az ellenkezőjét műveli a Nokián futó Windows Phone 7.5, ami mélyen magába szippantotta a Linkedint és Facebookot meg a Twittert is. A Gmail beállítása is profi, gyors, onnan és a közösségi portálokról is gond nélkül letöltődnek a névjegyek. Az igazi okosság abban van, hogy az ismerősöket csoportokba rendezhetjük, ami elsősorban a munkát segíti. Így könnyebb végigtelefonálni az adott feladathoz tartozó kollégákat, csoportos sms-t vagy emailt is írhatunk nekik. A csoportban összegyűjtve látszanak a közösségi hálózatokon írt bejegyzéseik is, de itt még van hová fejlődni. Néhány kisebb közösségi szolgáltatás, mint amilyen a FourSquare, nem épül be a rendszerbe. Ezeket ugyanúgy külön szoftverrel kell elérni, mint az iPhone-on.

Az Androidon ezek az alapfunkciók sem egységesek, ezért is vettünk be a tesztbe két gyártót. A HTC például felismeri az ismerősök más-más szolgáltatónál kezelt névjegyeit, és felajánlja azok egyesítését. A telefon kezeli a Gmail online telefonkönyvében lévő csoportokat, tehát a Windows Phone-hoz hasonlóan rendszerezhetjük az ismerőseinket. A HTC rendszerében csak a Facebook és a Twitter hírfolyama kerül be egy FriendStream nevű kliensbe, az online bejegyzéseket a főmenüben elhelyezhető widgettel olvashatjuk el.

A Samsung Galaxy S II azzal segíti a telefonálókat, hogy akikkel gyakran beszélünk, azok automatikusan felkerülnek egy listára az általunk bejelölt kedvencek alá. Így gyorsan elérhetők, mégsem kell túlságosan kibővítenünk a személyes toplistánkat. A Samsung egy lépéssel a HTC előtt jár, a telefon magától összekapcsolja a Facebookról meg a Gmailről letöltött névjegyeket – kivéve akkor, ha az ismerősünk más emailcímet adott meg a Facebookon, mint amin rendszeresen kommunikálunk vele. (Ez részben a felhasználó hibája, mert miért nem viszi fel a Facebookra az emailcímét?) A Samsung sem vitte túlzásba a közösségek becsatornázását, a Social Hub nevű programmal érhetjük el a haverok Twitter-, Facebook- és Linkedin-bejegyzéseit.

Üzenetkezelés, email

Az iPhone több email fiókot kezel, amiket szétválasztva és egybeömlesztve is meg tud jeleníteni. A postafiók megjelenése jól személyre szabható, kérhetünk 1-5 soros betekintőt, állíthatjuk a betűméretet, automatizálható az emailben érkező képek betöltése. A levelezés szálanként is rendezhető, tehát a Gmailben megszokott módon követhetjük az online párbeszédeket. Az sms-ek kezelésében nincs semmi extra, hacsak nem vesszük figyelembe azt is, hogy az iMessage segítségével az iPhone-júzerek ingyen küldhetnek egymásnak üzeneteket.

A Windows Phone levelezőjét kevésbé lehet személyre szabni. Igény esetén ez is összekapcsolja a párbeszédeket, és egy mappába tudja önteni több postafiókunk leveleit, ha úgy állítjuk be. A Windows Phone a főmenü miatt alakítható profi levelezőgéppé, mert ott külön-külön helyezhetjük a postafiókunk bármelyik mappáját, tehát rögtön látjuk, ha egy bizonyos mappába új levelünk érkezett. A névjegykezelőben beállított csoportok (család, munkacsoport, sales, pr stb.) szintén a főmenübe rakhatók, és ebben az esetben azt látjuk, mennyi levél érkezett a csoport tagjaitól. Az üzenetkezelés extrája, hogy az sms-eket és a facebookos csevegéseket egy helyen kezelhetjük.

Az androidos telefonokon a levelezés teljesen egységes, már ami a Gmail-fiókok kezelését illeti. Ide a személyes Gmail-címünk mellé a céges Google Apps is beköthető. Kicsit megkavarja a dolgokat, hogy a gyártók emellett külön emailklienst is telepítenek a készülékekre, hogy más postafiókot (Hotmail-, Yahoo- vagy vállalati POP/IMAP-fiókokat) elérjünk. Ezekben a kliensekben nagy különbségek vannak, a HTC szoftvere majdnem annyira személyre szabható, mint az iPhone-é, és szép a kezelőfelülete. Ezzel szemben a Samsung mintha csak ki akarta volna pipálni a listán ezt a funkciót, és kevésbé figyelt oda a részletekre.

Naptár, jegyzet, emlékeztetők

Az iPhone naptárának a kezelőfelülete átlátható, és többféle online naptárat (Hotmail, Google stb.) szinkronizál. Listanézetben látjuk a ránk váró események listáját, és és az iPhone értesítési területén is mindig megtaláljuk a következő esemény leírását. Apró kellemetlenség, hogy a Gmail extra naptárai csak egy kis buherálással szinkronizálhatók, az m.googlecom/sync címen kell beállítani a telefonon megjelenítendő információkat. Az iPhone emlékeztetője nagyon okos, adott időben és/vagy helyen aktiválódó emlékeztetőket állíthatunk be. Magyarán a sarki kisbolt címéhez rendelt emlékeztető csak akkor szól a kenyér miatt, amikor a bolt közelébe értünk.

A Google online naptárainak beállítása a Windows Phone-on is problémás, ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az iPhone esetében. Itt a Facebook naptára is automatikusan megjelenik, ha a telefonon már regisztráltuk magunkat, de sajnos minden esemény megjelenik, nem csak azok, amikre elfogadtuk a meghívást (ez kikapcsolható). A naptár már a főmenüben lévő széles csempén kijelzi a következő eseményt, sajnos csak egyet, pedig lenne hely akár három is elférne. A Windows Phone havi nézetében alig látszanak a bejegyzések, mert a naptár nem használja ki a teljes kijelzőt. A Microsoft teendőket menedzselő alkalmazása egyszerű, mint a kő, de legalább szinkronizálni lehet a Live.com-mal.

Az Android a tennivalók kezelésben nem alakít nagyot, a beépített programok a készülékre mentik el a tennivalók listáját, ha szinkronizálni akarunk, akkor érdemes a Marketen körülnézni, mert vannak jobb megoldások. A Samsung elméletileg képes lenne az Exchange-szinkronizációra, de a Hotmaillel nem sikerült összehangolni. Az Android naptára nagyjából ugyanazt az élményt adja, mint a webes Google Naptár. A HTC napi nézete jól kihasználja a nagy kijelzőt, még a várható időjárást is megmutatja, nehogy véletlenül fogcsikorgató hidegben akarjunk kirándulni menni. A Samsung naptára szebb és átláthatóbb, és sokat segít, hogy van heti nézet is, ahol áttekinthetjük a közeli eseményeket.

Óra

Indokolatlanul elhanyagolt szoftver az ébresztőóra, pedig ez az a funkció, amit minden nap használunk. Természetesen mindegyik telefonban megadhatjuk azokat a napokat, amikor a csörgésnek ismétlődnie kell, és van sokféle csengőhang. Ezen túl az iPhone egyetlen komoly funkciója, hogy vehetünk további csengőhangokat, és kikapcsolhatjuk a szundi funkciót. Azért a júzer többre is vágyik, mint 1,29 eurós ébresztődallamra, nem igaz? A Windows Phone mondjuk még ennyit sem segít, a csengőhangot is magunknak kell a készülékre varázsolnunk. A HTC is csak rezegni tud. Ennek a funkciónak a Samsung a koronázatlan királya,  a szundi időtartama, az ismétlések száma is beállítható, és fokozatosan erősödő hangú, madárcsicsergős-vízcsobogós ébresztéssel kezdhetjük a napot.

Fotók, videók, kamera

Az okostelefon legfontosabb tartozéka a kamera, és persze a képmegosztás, mert a megosztott képek nélkül halálra unnánk magunkat internetezés közben. Az Apple szűkmarkúan bánt a júzerekkel, alapból csak emailben, üzenetben és tweetben küldhetjük tovább a képet. Az iOS kicsit nyakatekerten működik, mert vagy utólag nyitjuk meg a fotókat a képszerkesztő, -megosztó appokban, vagy rögtön az alkalmazásból indítjuk el a kamerát. Az iPhone kamerájának egyik extrája a HDR felvétel, ami három képből készít jobb minőségű fotót, és lehetőségünk van automatikus javítást kérni a fényképekre. Az Apple természetesen biztonsági másolatot is készít, illetve a gépeink közötti szinkronizációra is ad megoldást az iCloud online tárhely segítségével.

A Windows Phone rögtön az exponálás után el tudja küldeni a képet a regisztrált közösségi hálózatokra, és ezzel egy időben automatikus biztonsági mentést is készít a Microsoft Skydrive nevű tárhelyére, ha ezt beállítottuk. A Metro interfészt támogató képszerkesztők is beépülnek a menübe, rögtön az exponálás után eltorzíthatjuk az arcokat valami vicces effektekkel. A Nokia Lumiában automatikus javítás funkció is van.

A Google jócskán megelőzte a két riválisát a képmegosztás területén, a megosztás gombbal minden telepített közösségi hálózat elérhető. A lista pedig kibővül, ha további programokat telepítünk a készülékre. A HTC néhány extra képhatást rakott a kamerájába, hogy rögtön 1970-es évekbeli fotót tudjunk készíteni, panoráma módban pedig vízmérték segíti a felhasználót, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz a képek. A képszerkesztőben csak néhány egyszerű alapfunkció van. A Samsung is panorámakészítővel tuningolta fel a fényképezőjét, és sokkal jobban felszerelt a képszerkesztője.

Zenék, videók

Ebben az iPhone verhetetlen, az iTunes Store online boltban albumokat és dalokat vehetünk, filmeket kölcsönözhetünk ki, akár a telefonon is. A lejátszó is nagyon könnyen kezelhető, ráadásul az Apple elérte, hogy az iPhone-t több száz különféle erősítőre, minihifire és hangszóróra lehessen közvetlenül rákötni. Ugyanakkor itt nagyon határozottan megjelenik az Apple zártsága, mert csak akkor tudunk wifin zenét vagy filmet átjátszani más eszközökre, ha azokon Apple logó van, vagy legalább egy iTunes fut rajtuk.

A Windows Phone ezen a területen még le van maradva, idehaza a mobilon nincs sem zenebolt, sem filmek. Egyébként a lejátszó könnyen kezelhető, és a menüjében megjelennek a zenével és filmekkel kapcsolatos programok. Például innen is elindítható a YouTube, és ha utólag telepítünk dalszöveget lejátszó appot vagy online rádiókat, azok is elérhetők itt. Még a futóprogram is beépül ide, hiszen a legjobb zenére küzdeni az előttünk álló kilométerekkel.

Az Androidnál nem egyértelmű a helyzet. Elméletileg van egy Google Music nevű zenebolt, de azt a gyártók nem telepítik fel a készülékeikre. A Samsungnak van saját zeneboltja is, amiben a 7digital – korántsem teljes – kínálata érhető el. A zenelejátszója átlagos, a zenéket effektekkel torzíthatjuk rommá, ha kifogyott belőlünk a jó ízlés.

A HTC telefonja azért különleges, mert rajta virít a hangrendszereket gyártó Beats Audio logója, és úgy tűnik a tajvani gyártó odatette magát, hogy a zenelejátszásban kiemelkedőt nyújtson. Fullextrás a lejátszó, sokkal több lehetőséget ad, mint a többieké. Ha a mobilon elkezdtünk hallgatni valamit, akkor közben további számokkal bővíthetjük a lejátszási sort, magunknak keverhetjük a dalokat. Más telefonokon le kell állítani az éppen hallgatott albumot, hogy belekezdjünk egy másikba. Szinte hibátlan a zenék hálózati lejátszása, a DLNA. két gombnyomással megváltoztatható a hangkimenet, hogy ne a telefon hangszóróján szólaljon meg a zene, hanem a hálózatra kötött tévén vagy wifis hifin. A Samsung ezt a funkciót külön alkalmazással próbálja megoldani, de az AllShare nem működik túl gördülékenyen.

Játékok

Az App Store az ott elérhető játékok segítségével vált a világ legnagyobb mobilos szoftverboltjává, mert az unatkozó felhasználók sorra töltötték le a 1-10 dolláros játékokat. A kínálat ma már szinte végtelen. A Game Center kicsit esetlenül másolja le a Microsoft által bevezetett Xbox Live eredményrendszerét, amiben a játékosok pontokat gyűjthetnek, amint egyre több pályát és feladatot oldanak meg.

A Windows Phone még fiatal platform, de az Xbox Live-nak komoly húzóereje lehet. Ez talán a legösszetettebb játékrendszer, amiben magunkra hasonlító avatart készíthetünk, és egy helyen gyűjthetjük összes a mobilos appokkal és az Xbox 360 konzolon elért pontjainkat, ami nemsokára a Windows 8-as játékokkal is kiegészül. Ez is egyfajta közösségi hálózat a kőkemény gamereknek.

Ezen a területen az Android a leggyengébb, a Google nem teremtette meg a kapcsolatot a platformok között, pedig nagyon sok játék mobilon, táblagépen és a Chrome böngészőben is elérhető. Nincs éredménytáblázat, Androidon a játékosok magányos harcosok.

Összbenyomás, extrák

Az Apple iOS egy szélsőségesen leegyszerűsített zárt rendszer, amit az előírások szerint kell használni. Zenét vagy filmet másolna a telefonra? Az számítógépes iTunes segítségével megoldható. Szoftver kell? Csakis a hivatalos boltból! Ezt a rendszert a felhasználó nehezen tudja tönkretenni, annak való, aki a kulcsrakész megoldásokat kedveli. A júzer nem téved el, mindig tudja, hová kell böknie, milyen gombot kell megnyomnia. Az iOS gyors, látványos és gördülékeny, sok minőségi szoftver tölthető le rá, és ez biztosítja az Apple-féle jó felhasználói élményt, illetve az iPhone bődületes sikerét.

A Windows Phone is az Apple zártságát utánozza, a médiafájlok csak a Zune nevű számítógépes programmal másolhatók fel a mobilra. A rendszer teljesen máshogyan működik, mint a riválisoké, ami nemcsak egyedi látványt jelent, a Windows Phone a működésében is egészen új élményeket ad a júzernek. Persze a Microsoftnak még bőven van mit bővítenie, finomítania. Előny még az Office, ami vállalati SharePoint rendszerekkel is összeköthető. Illetve a Lumia 800-on ott van a Nokia ingyenes navigációja, amivel előre letölthetők a térképek, nincs szükség mobilnetre. Arra azért még várni kell, hogy a hirdetésekben az álljon: Töltse le az alkalmazásunkat Windows Phone rendszerű telefonjára! – az iPhone és az Android már meglépte ezt a szintet.

Az Android mottója az lehetne, hogy bármit bele lehet gányolni. A nyílt rendszer nagyon hekkerbarát, lecserélhető a mobil operációs rendszere, szabadon telepíthetünk rá saját, vagy idegen forrásból származó programokat. A nyíltságot persze azok tudják igazán jól kihasználni, akik a konfigurálást is kikapcsolódásnak tekintik. Nagyon sok a letölthető szoftver, bőven van miből válogatni, de sajnos a belegányolás néha szó szerint értendő: sok a közepes alkalmazás, nehéz megtalálni a legjobbakat. A Google azonban egyre több ingyenes programot készít, van már ingyenes navigáció, irodai programok, és a keresőcég elsőként kísérletezik a legújabb technológiákkal (jó példa erre az NFC). Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy nem mindegyik gyártó veszi át a Google összes új megoldását, és azok nem minden országban letölthetők a Marketből. A gyártóktól függ az Android nyíltsága is, vannak köztük olyanok is, akik telerakják a készüléküket közepes programokkal, és megnehezítik a hekkelést.

Az alábbi értékelésnél - mint azt a cikk elején is írtam - nem vettem figyelembe a telefonok hardverének eltérő képességeit, és mindenki a maga kedve szerint súlyozhatja az eredményeket, az alapján, hogy mely tulajdonságok fontosabbak.

	iOS 5	Windows Phone 7.5	Android 2.3.x
Telefon, névjegy, közösség	3	5	4
Üzenet, email	4	5	4
Naptár, jegyezet, to-do	5	3	3
Óra	4	3	4
Fotó, videó, megosztás	4	4	5
Zene, videó	5	3	4
Játékok	5	5	4
Benyomás, extrák	5	4	3
Összpontszám	35	32	31

Mit hoz a jövő?

Mindenki arra számít, hogy idén nyáron bemutatják az iPhone 5-öt, amiben már négymagos processzor lesz, a kijelzője is megnő 4 hüvelyk körülire, és támogatja a negyedik generációs hálózatokat (LTE) is. A belső tárhely mérete is egy szinttel feljebb ugorhat 32-128 gigabájtra. A pletykák szerint az Apple nagy erőkkel dolgozik azon, hogy jobb legyen az akku, ami azért fontos, mert az LTE zabálja az energiát. Az iOS rendszerre is ráférne egy frissítés, mert az alapjait több mint öt évvel ezelőtt rakták le. Az viszont nem valószínű, hogy a képen látható, faltól falig érő kijelző valaha megvalósul, mert nehéz lenne elkerülni a véletlen érintéseket.

A Microsoft idén bemutatja a Windows Phone 7-es verziójának újabb frissítését, ami csak kisebb javításokat tartalmaz, és év végén – két évvel a WP7 megjelenése után – megjelenik a 8-as verzió. Ez jelentősen kibővíti a támogatott hardverek körét, tehát a Microsoft sokkal többféle mobilon tud majd megjelenni, a középkategóriában és a csúcskészülékeken is. Az biztos, hogy a Binget is alaposan gatyába kell még rázni, és szigorúbban kell kezelni a gyártókat, hogy egyetlen kulcsfontosságú funkció se maradjon ki a készülékekből (mint a Lumiából a wifi hotspot és a giroszkóp). Azt már tudjuk, hogy a Nokia idén piacra dobja a Lumia 900-at, várhatóan több országban is, és év végén biztosan az elsők közt rukkol elő egy WP8-as készülékkel.

Az Android folytatja a menetelését, és Ice Cream Sandwich (a 4.0-ás verzió) lesz mindegyik új készüléken. A Google még több ingyenes szoftverrel vonzza magához a felhasználókat, amivel bebiztosítja vezető helyét az okostelefonok tömegpiacán. Persze a Google-nek ezután is sok olyan szolgáltatása lesz, ami csak az USA-ban és még néhány fejlett országban elérhető. Fontos lenne, hogy szigorúbban figyeljen a gyártókra, és ne 3-4 különböző verziójú Android legyen a készülékeken. A gyártók még keményebben küzdenek majd egymással, hogy melyikük tud jobb androidos mobilt készíteni. A 2012-es év a nagyobb felbontású kamerák és a többmagos és gyorsabb processzorok harca lesz az Android világában.

Oldal: winows phone vs android
AZ oldalnak a neve az hogy sotetek.hu nem vagyunk sötétek csak ezt mondjuk - © 2008 - 2024 - sotetek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat